A magyar városok fejlesztése során egyre nagyobb szerepet kap az a kérdés, hogy miként lehet hatékonyan összekapcsolni az önkormányzati szándékokat a piaci lehetőségekkel. A kilencvenes évek végén még viszonylag új gondolatnak számított, hogy a közszféra és a magánszféra együttműködése révén gyorsabban és fenntarthatóbban valósulhatnak meg a településfejlesztési projektek.
Mosonmagyaróvár esete jól szemlélteti ezt a szemléletváltást. A város vezetése már korán felismerte, hogy nem elegendő passzív szereplőként várni a fejlődést, hanem aktív kezdeményező szerepet kell vállalni a városfejlesztési folyamatokban. Ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy 1999-ben a Városfejlesztés Zrt. – amely akkor még SCET Magyarország Városfejlesztő Rt. néven működött – megbízást kapott a település átfogó vizsgálatára.
A szakmai munka célja az volt, hogy felmérje, milyen módon valósíthatók meg az önkormányzat elképzelései úgy, hogy azok piaci alapon működjenek, ugyanakkor a település megtartsa az irányítást, és számára kedvező pénzügyi feltételek mellett jöjjenek létre a beruházások. Az elemzés eredményeképpen megszülettek a konkrét városfejlesztési akciótervek, valamint az a szervezeti modell, amely ezek végrehajtását lehetővé tette.
A városfejlesztési megvalósítási módszerek kidolgozása során kiemelt figyelmet kapott, hogy az önkormányzat ne veszítse el a kontrollt a folyamatok felett, ugyanakkor profitáljon a magántőke bevonásának előnyeiből is.
A konkrét lépések megtétele nem késlekedett. 2001-től kezdve a város a már 1992-ben alapított MOVINNOV Kft-t városfejlesztő társaságként kezdte működtetni, amely gyakorlatilag az elkészült akciótervek megvalósításának operatív eszközévé vált. Ez a szervezeti megoldás lehetővé tette, hogy a település rugalmasan reagáljon a piaci lehetőségekre, miközben közérdekű célokat szolgált.
Az első nagy léptékű projektek között szerepelt az óvári történelmi városközpont szomszédságában egy teljesen új kertvárosi lakóterület, a Lajta lakókert kialakítása. Párhuzamosan megindult a mosoni történelmi városközpont rehabilitációja is, amely a meglévő értékek megőrzését és funkcióbővítését célozta meg. Ezek a beruházások nemcsak a település arculatát változtatták meg, hanem a lakhatási lehetőségeket is bővítették.
A modell sikerét jelzi, hogy a kezdeti projektek után számos további városfejlesztési és városrehabilitációs művelet indult el, amelyek már a bevált gyakorlatra épültek. A településfejlesztés során alkalmazott módszerek fokozatosan finomításra kerültek, és egyre inkább igazodtak a helyi sajátosságokhoz és a piaci környezet változásaihoz.
A mosonmagyaróvári példa tanulsága, hogy a településfejlesztésben az önkormányzati szerepvállalás, a hosszú távú tervezés és a megfelelő szervezeti háttér megléte kulcsfontosságú. A közszféra és magánszféra együttműködésének keretrendszere csak akkor működhet eredményesen, ha az alaposan átgondolt akciótervekre épül, és ha létezik olyan intézményi háttér, amely képes koordinálni a különböző szereplőket. Ez a megközelítés nem csupán Mosonmagyaróvár sajátossága, hanem általános érvényű tanulságokat is tartalmaz más magyar városok számára.